Mikor és hol kezdtél el focizni?
Általános iskolás koromban, a papi ifjúsági csapatban.
Miért pont a focira esett a választásod?
A foci mellett több sportágat űztünk, mint például a kézilabda, a pingpong, az atlétika. De a labdához nagy volt a vonzalmam, mivel édesapám is focizott, ezért valahol ez is közrejátszott a választásomban.
Mi hajtott előre, volt-e valami kitűzött célod?
A célom az volt, hogy jó focista legyek, hogy az NB I-n focizzak.
Mi tetszik abban, amit csinálsz, miért jó az, hogy a fiatalokkal dolgozol?
Hát eltelt az idő, és én elvállaltam ezt a tisztséget, hogy most se kelljen azért megválnom a futballtól.
A fiatalok ösztönzése, az új generáció nevelése. A szurkolóknak, a közönségnek és természetesen a magamnak szerzett öröm.
A szurkolók öröme emeli az adrenalin szintedet?
Ez egyértelmű, minden sportágban így van, ez egy nagyon nagy hajtóerő.
Mik a céljaid a fociban és a gyerekek edzésében?
Céljaim magammal szemben a fociban már annyira nincsenek, az utánpótlás nevelésben szeretném átadni azokat a tapasztalatokat, amit szereztem az évek során. Minél több fiatalt szeretnék ösztönözni, hogy megkedveljék a labdarúgást.
A te általad edzett gyerekek között van-e olyan, aki a te célodat tudná követni?
Vannak fiatal tehetségek, de a tehetség magában nem elég. A továbbjutáshoz 3 dologra van szükség: tehetség, akarat és szerencse. Ha már akár egy is hiányzik a háromból, akkor ez már nem fog megvalósulni. Nem tudom mi az oka annak, de a mai fiatalokban kevesebb a bizonyítási vágy, mint ami bennünk volt. Mi, iskolásokként, egy órával tanítás előtt már lejátszottunk egy meccset, és tanítás után ezzel zártuk a napot. Minden lehetőséget kihasználtunk, hogy mozgásban legyünk.
Az eddigi utadon mit éreztél csalódásnak, ami miatt az álmod nem tudott beteljesedni?
Mivel sokat nyaraltam gyerekkoromban Budapesten, ezért ott jelentkeztem, és fel is vettek a Fradi utánpótlásába. De a honvágyam az haza hozott, és így nem folytattam az ottani edzéseket.
A másik megélt csalódásom,hogy lehetőségem volt a kisvárdai foci csapatban játszani, akkoriban a Kisvárda csapata az NB-2 és NB-3- ban játszott, de döntenem kellett a munkahelyi elfoglaltságom és a futball között. Természetesen a munka mellett döntöttem.
Voltak-e példaképeid a fociban?
Aranyosi Tibor a példaképem, gyerekkoromtól kezdve a szívemhez nőtt.
Mi hajt abban, hogy még 50 évesen is ilyen formában tartod magad, és így tudsz teljesíteni?
A mérkőzésekben való részvételem valahol egy kis kényszer is volt, mivel a csapatban elég sok sérült volt, ezért eleinte csereként álltam be, ezt követően jobb lett az erőnlétem, és így már kezdőként is részt tudtam venni. Ez nagy örömet szerzett nekem, hogy ily módon tudtam segíteni a csapatnak, de jobb lenne, ha a 18-20 évesek vennék át már ezt a szerepet.
A heti 1-2 edzést azért még most is be szoktam iktatni, ha az időmbe belefér. És ezért nehezményezem is egy kicsit, és ennek hangot is szoktam adni, hogy a fiataloknak sokkal több rá a lehetőségük, akár a heti 2 edzésen, akár csak önszorgalomból, hogy mozogjanak.
Példaértékűnek tartom a sikeredet és a teljesítményedet, munka, család és három gyermeket nevelő apaként. És itt ki is térnék az egyik gyermekedre, a fiadra, aki szintén focizik. Örültél neki, hogy a nyomdokaidba lépett?
Igen, mert már 6-7 éves korában 15-20 dekázást csinált, vonzalma volt a labdához, és 8 évesen már be is írattam egy nyíregyházi foci suliba. És az volt a célom, hogy jó focistát próbáltam belőle nevelni.
Mi az első emléked a fociról?
Az úttörőcsapatban többször a járási bajnokságon dobogósok lettünk, és sokszor meg is nyertük a bajnokságokat, ezek az örömök inspiráltak a focizásban, és ezek az emlékek jó érzéssel töltenek el.
Az első gólod?
Igen, volt, ami megragadt bennem, akkor még a járási csapat első osztályában fociztam. És az utolsó meccsen, ami Nyírtason volt, az én gólommal egyenlítettük ki az eredményt. Ezzel az 1 ponttal nyertük meg a bajnokságot, ezáltal a következő idényt magasabb osztályban játszottuk.
Hogy élted meg a sikert akkor, fiatalon, és hogy éled meg most?
Fiatal koromban sokkal jobban örültem a gólszerzésnek, de azért most is jó érzéssel tölt el.
Egy üzenetem lenne még a fiataloknak.
Hogy minél nagyobb számban kezdjenek el sportolni, mozogni, mert az élet minden területén, akár a tanulásban, akár az egészségben is előrébb viszi őket. És ne legyenek lusták ahhoz, hogy megkeressék a sporthoz vezető utat.
